AZONOSÍTÓ: THM-BJ-09412
Történelmi Igazságtételi Bizottság: Vásárhelyi Miklós, Király Béla és Dornbach Alajos.
[Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és társainak újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar rendszerváltoztatás legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt. Az újratemetésre 31 évvel Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós kivégzése után került sor. 1958. június 16-án hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, majd 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták és a közeli Új köztemetőben földelték el újra, szintén jeltelen sírokba. A sírok fedőneveket kaptak, Nagy Imréé Borbíró Piroska lett. 1989. június 16-án. Budapesten, a Hősök terén ravatallá alakították a Műcsarnokot, amelynek homlokzata előtt sorakoztak Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó, amelyre az 1956-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítettek. A mártírokat az Új köztemető 301-es parcellában helyezték örök nyugalomra.]
[Rendszerváltoztatás: a II. világháború végén a Vörös Hadsereg által megszállt közép- és kelet-európai országok a hidegháború végén nyerték vissza szabadságukat és függetlenségüket. Magyarországon 1989–1990-ben zajlott a folyamat, amelynek során az egypártrendszerű, kommunista diktatúra átadta helyét a többpártrendszerű, parlamentáris demokráciának.]
[Vásárhelyi Miklós (Fiume, 1917. október 9. – Budapest, 2001. július 31.) újságíró, politikus, országgyűlési képviselő. 1956-ban Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt. A II. világháború alatt tagja lett a KMP-nek, és zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. 1950-ben rövid ideig a Rádió elnöke, majd 1951-ben a Művelt Nép Könyvkiadó felelős szerkesztője lett. 1954 májusában a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának lett az elnökhelyettese. A Nagy Imre-perben börtönre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. 1965-től az Élet és Tudomány című folyóirat, 1972-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1988-ban az ÚJ Márciusi Front és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja volt. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1994 és 2001 között a Soros Alapítvány elnöki tisztét töltötte be.]
[Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14. – Budapest, 2009. július 4.) vezérezredes, politikus, az MTA külső tagja. 1942-ben frontszolgálatra vezényelték a Don mellett állomásozó 2. magyar hadsereghez. 1946-ban vezérkari őrnaggyá, majd vezérkari alezredessé léptették elő, 1949-ben vezérkari ezredes, 1950-től vezérőrnagy lett és a Honvéd Akadémia parancsnoka. 1951. augusztus 17-én az ÁVH letartóztatta. 1952-ben koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, ezt életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították. A forradalom ideje alatt a megalakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, Budapest katonai parancsnoka volt. 1957 januárjától a Strasbourgban létrejött Magyar Forradalmi Tanács egyik alelnöke volt, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 1989-ben hazatért. Beszédet mondott Nagy Imre és társai újratemetésén. 1990-ben vezérezredessé léptették elő. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő. 2000 és 2002 között Orbán Viktor miniszterelnök személyes megbízottja volt a haderőreform munkálataiban.]
[Dornbach Alajos (Ózd, 1936. január 21. – ) jogász, politikus, az Országgyűlés elnöke. 1958-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1956 októberében az Egyetemi Forradalmi Bizottság tagjává választották. 1959-ben két hónapra letartóztatták, ennek következtében 1964-ig nem lehetett ügyvédi kamarai tag. 1964-től Gyöngyösön, majd 1974-től Budapesten ügyvéd. 1983-tól a Soros Alapítvány, illetve Soros György jogi tanácsadója. 1988 és 1990 között a Történelmi Igazságtételi Bizottság jogi szekciójának vezetője. 1988-ban alapítója volt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő az SZDSZ színeiben, valamint az Országgyűlés alelnöke volt.]
HELYSZÍN: Budapest, Pest megye
DÁTUM: 1989
FOTÓS: Bakó Jenő
