AZONOSÍTÓ: THM-BJ-09421
Sajtóiroda.
[Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és társainak újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar rendszerváltoztatás legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt. Az újratemetésre 31 évvel Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós kivégzése után került sor. 1958. június 16-án hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, majd 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták és a közeli Új köztemetőben földelték el újra, szintén jeltelen sírokba. A sírok fedőneveket kaptak, Nagy Imréé Borbíró Piroska lett. 1989. június 16-án. Budapesten, a Hősök terén ravatallá alakították a Műcsarnokot, amelynek homlokzata előtt sorakoztak Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó, amelyre az 1956-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítettek. A mártírokat az Új köztemető 301-es parcellában helyezték örök nyugalomra.]
[Rendszerváltoztatás: a II. világháború végén a Vörös Hadsereg által megszállt közép- és kelet-európai országok a hidegháború végén nyerték vissza szabadságukat és függetlenségüket. Magyarországon 1989–1990-ben zajlott a folyamat, amelynek során az egypártrendszerű, kommunista diktatúra átadta helyét a többpártrendszerű, parlamentáris demokráciának.]
HELYSZÍN: Budapest, Pest megye
DÁTUM: 1989
FOTÓS: Bakó Jenő